Folyamatos önmegújítás és professzionizmus.

Bővebben:
A Haas és Somogyi gyár termékeivel (vagy azok hiteles másolataival) lépten-nyomon találkozhatunk ma is a fővárosban. A két világháború között Budapest városarculatának meghatározójává váltak a speciális fém- és üvegportálok, üvegtetők, nyílászárók, melyek nagy részét Haas és Somogyi üzeme szállította.

Haas János és Somogyi Károly, az akkor V. (ma XIII.) kerületi Visegrádi utca 14. szám alatt dolgozó két magánmérnök, hamar ismertté vált a fővárosban: egy speciális épületszerkezeti elem, az ún. Luxfer-prizma gyártásával foglalkoztak. Az 1897-ben Amerikában szabadalmaztatott különleges, strapabíró üvegtégla márkaneve a fény (lux) és a hoz (fero) latin szavakat rejti. Magyarországon 1906-tól egy osztrák cég foglalkozott a sötét helyiségek természetes nappali megvilágítását szolgáló tűzbiztos Luxfer-elektroüvegezések előállításával, és pár évvel később a vezetőség tagjai között már ott találjuk a Haas és Somogyi párost is. Három évvel később az Osztrák-Magyar Luxfer-Prismagyár (Haas és Somogyi mérnökök) néven említik az üzemet az iparlajstromok.

1909-ben a Luxfer-prizma gyár elnyerte a kor egyik igen jelentős költségvetésű beruházásának, a Belvárosi Takarékpénztár díszes passzázsának építését. A Párizsi-udvarként ismertté vált épület átjárójának Luxfer-prizmás üvegteteje és kupolája a Haas és Somogyi vezette gyárban készült. A városi legenda szerint csak ennek az egyedi díszítésű, látványos üvegtetőnek a legyártása és összeállítása egy évbe telt, ugyanakkor busás jövedelmet is hozott a cégnek.

Talán ez segítette elő, hogy a cég 1911-ben megvásárolhatta az akkor még a VI. kerülethez tartozó Frangepán utca 7. szám alatti üzemi területet, ahol új gyárat hoztak létre.

Az első világháború előtt a nyílászárókat általában asztalosok készítették, fából. Később viszont egyre inkább a fémből gyártott portálok, ajtók és ablakok kerültek előtérbe – a fémtermékek sorozatgyártása ugyanis sokkal könnyebb volt. A Haas–Somogyi páros, fölismerve a megváltozott építkezési technológiából, a modernizálódásból és részben a közízlés változásából eredő új igényeket, üzemükben a Luxfer-prizma mellett az ipari üzemeknek készített szalagablaktól az elegáns belvárosi üzleteknek szánt portálokig sok mindent gyártott, és ezen a területen hamar vezető helyre is került. A cég ars poeticája a folytonos önmegújítás és professzionalizmusra törekvés lett. 1910-ben szabadalmi bejelentést is tettek egy egyedi rácsos redőnyre. „Az általunk szabadalmazott ’Detektiv’ rácsos redőny onnan nyerte nevét, hogy általa a kirakat, illetve üzlethelyiség belseje kívülről éjjel is áttekinthető, amellett védi az üveget és a biztosító-társulat által betörésbiztosnak van elismerve” – írták a prospektusukban. Emellett a két mérnök saját és adott tervek alapján több helyre szállított bronz- és vasportálokat is, amelyek igazi színfoltjai voltak – és néhol máig azok – a városnak.

1922-ben a gyár részvénytársasággá alakult. Az új név Haas és Somogyi Speciális Üveg- és Vasszerkezetek Gyára lett. Ez idő tájt a cég nehéz körülmények között működött; szünetelt az export, megemelkedett a rezsiköltség, s általános volt a drágulás. Az évtized vége felé viszont egyre több építkezés indult, s a Frangepán utcai üzemben sorozatban készültek egyesített szárnyú és fém ablakok, ajtók, amelyeket fa- és fémredőnyökkel, illetve különféle ellenzőkkel együtt gyártottak, és szereltek be. Egy amerikai találmánnyal, a préselt acélajtók előállításával a cég forradalmi újítást vezetett be. A két világháború között épült vagy felújított kórházak, fürdők, iskolák, köz- és gyárépületek, valamint áruházak szinte mindegyikében ott volt a Haas és Somogyi Rt. által készített acél ajtó. A kor ízlésének is messzemenően megfeleltek az esztétikus és nyugodt hatást keltő nagy fém felületek, amelyeket rozsdavédő mázolással láttak el, a lemezrétegek közé pedig tűzálló kovaföld került. Ahol pedig szükséges volt a gyors nyitás (tűzőrségeknél), oda automatikusan nyíló ajtókat is terveztek. Szabadalommal védték a felfelé tolható garázskapukat, amelyek szintén préselt acélból készültek.

Az 1929-es gazdasági világválság idején a munkanélküliség mellett a legsúlyosabb problémát a magánépítési tevékenység megszűnése jelentette a cég számára, ám az üzem ekkor is képes volt a váltásra. Hamarosan ott találjuk őket a kor legmodernebb beruházásának kivitelezői között. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Fiumei úti székházának bővítése az amerikai magasházak stílusában történt. Az új szárny aulájában a tiszta vasbetonvázas üvegtégla tetőzetet, amely ebben a dimenzióban az első ilyen megoldás volt Magyarországon, a Frangepán utcai üzemből szállították.

1935-ben az építőipar serkentése érdekében adókedvezményt vezetettek be a fővárosban, így a bérházépítés nagy lendületet kapott. A kor stílusához illeszkedő modern házak szinte mindegyikének földszinti utcafrontján üzleteket alakítottak ki. Ezeket, illetve a házak bejárati kapuit több esetben a Haas és Somogyi cég gyártotta. Az ő üvegezett fém kapuikkal és portáljaikkal találkozhatunk ma is, például a Pozsonyi út több épületén. Ők készítették a Phönix-ház (Bp. XIII. ker. Pannónia u. 16–20.) portáljait és kapuit, s a XIII. kerület, Dózsa György út 61–63. alatt ma is álló, egykori Fiat autószerviz-állomás feltolható kapuit és üvegfedését. Városszerte talán a legismertebb Haas és Somogyi termék az ERMA kézimunka bolt portálja és neon felirata (VI. ker. Teréz körút 4–6.), de a figyelmes járókelő ezeken kívül is számtalan helyen felfedezheti a portálok, kapuk alsó részeire elhelyezett, vagy oda gravírozott márkajelzést.

1938-ban a Haas és Somogyi részvénytársaságot hadi üzemmé nyilvánították, ami rengeteg adminisztrációs többletmunkát eredményezett. A II. világháború során a társaság – saját számításaik szerint – 2 000 000 pengő háborús veszteséget szenvedett el.

Az ostrom utáni első jelentős megrendelés az orosz hadseregtől érkezett: a Szabadság híd ideiglenes helyreállításához szükséges munkálatot kértek a cégtől. A gyári műhelytetők, vasablakok, vasajtók, fémportálok készítése ugyanakkor szünetelt, mivel a háború után sokáig mindenki csak a romeltakarítással foglalkozott. A bankok és minisztériumok is csak igen lassan kezdték meg az egyes üzlethelyiségeik helyreállítását, és a nyílászárók rekonstruálását.

1947-től a társaság részvényeinek többségét – az országot sújtó jóvátételi kötelezettség értelmében – a Szovjetunió számára engedték át. Az 1948-ban összeült közgyűlésen már csak orosz nevű tulajdonosok vettek részt, az életben maradt alapítók emigráltak. Pár évvel később az államosítások sora ezt az üzemet is elérte. 1951. január 17-étől a vállalat neve Fémmunkás Alumínium és Acélszerkezetek Gyára lett.